Vérző orrú nő

Tűz esik a talpam alá, lángok nyalják a tájat körülöttem,
a sétám ezen a vidéken, acél szögek nyomása a bőrben,
úgy akad a léptem itt, ahogy agyam, mert körül vettem
önmagam egy puha és rózsaszín világgal egy tőrben.

Ez az éles tárgy persze a létezésem maga lenne,
bár belegondolva az egészbe, mi itt található,
inkább puha műanyagból készült cukor, mit enne,
emésztene bárki és bármi, mert dekoratívan tálalható.

Ezüst tálcán, egy kis csillámmal, míg mindent elborít a vér,
én gumicukor díszítéssel, szarvasgombával szervírozott
étel lennék, mi próbál jó lenni, aztán a világ utcájába tér,
gusztustalan ez...
ez, az egész imádni való hely.