Artistic statement
Miért? Hogyan? Mit?
A nevem Yuu Solk. A “Yuu”, a japán “yuki – hó” szó rövidítése, a “Solk” pedig Ínin nyelven jelent “utolsó”-t, így a név magyarra fordítva “utolsó hó”. Én vagyok a tavasz előtti utolsó pillanat; határa az elmúlásnak és a születésnek. Az érzések, érzelmek, a fogalmak megelevenítését célzó művészetem fő eleme a fájdalom és a dráma.
Képzőművészeti küldetésem az emberi elme mélyén ülő démonok reprezentálása egy olyan világon keresztül, ahol az ürességben elszórt jelentések élnek. Ezért alkotok üres háttér előtt megörökített szubjektumtöredékeket, melyek a humanoid vonásoktól a gyökérszerű motívumokig terjedő formavilággal rendelkeznek.
Alkotásaim gyakori motívumai az arc, a humanoid test, a gyökérszerű elemek, a háj, a fogak és a semmi.
- Az arc az érzelem szimbóluma, mely a szubjektumtöredéken kiülve tükröt ad saját magáról.
- A humanoid test reprezentálja a szubjektumtöredék állapotát, mozgásképességét, változási hajlandóságát.
- A háj a tehetetlenség, a mozdulatlanság, a lustaság, a változástól való félelem, az állandó rossz és a változásra való képtelenség szimbolizációja.
- A gyökérszerű motívumok az ürességet, a kiüresedést, az épphogy létezést mutatják be, annak a képei, ami ott van, de mégsincs, ami létezik, ugyanakkor élettelen egy élőben.
- A fogak mutatják be a fájdalmat, a kínt, a szenvedés éles, húsba vágó formáját.
- A semmi pedig a nem létező részek, a hiány, a sehol és semmikor szimbólumai.
- ...
A műveim papírra készülnek, ceruzával és a kezem precíz irányításával hozom létre őket gyakran kissé transzba esve, ugyanakkor teljes tudatmódosítóktól való tisztaságban. Én nem rajzolok se dohány, se kávé, se alkohol, se keményebb szerek befolyása alatt, mert úgy gondolom, hogy a belső világot csak az azt eltérítőktől mentesen lehet elég jól megismerni és kivetíteni a lapra. Szándékosan alkotok egyszerű eszközökkel, mert meggyőződésem, hogy egy mű értékét nem a mérete, az alapanyaga, vagy a technikája határozza meg, hanem a mondanivaló, amit az azt befogadó kaphat tőle.
Lírai küldetésem a külső és belső sötétség, a kín ábrázolása, annak a veszett világnak a felszínre hozása, mely a belsőnkben megjelenik, mint saját maga vagy mint a külvilág reflexiója. Elemi düh, kétségbeesés, félelem és gyötrelem szavakba és rímekbe öntése hajtja előre a pár versszakos alkotásaimat annak érdekében, hogy a világra okádhassak mindent, ami a belsőmben nyers formában képes megtelepedni, így mutatva egy kis szeletet a világnak önmagából.
Kizárólag a versek írása közben engedem meg magamnak az alkoholos befolyásoltságot, mert az, ami bent lapul, nem jön ki tisztán, nem jön ki egyszerűen, nem lehet csak úgy előhívni, módosult érzelmi vagy tudatállapot szükséges ahhoz, hogy a lehető legteljesebb formájában kerüljön a felszínre. Sajnos a szavakkal leírhatatlanok még így sem materializálódnak megfelelően a lírai térben, ezért azokat a magyar nyelv keretei közt vagyok csak képes bemutatni.
Prózai küldetésem nincsen. Gyakran írok fantasy, sci-fi, szépirodalmi műveket, egy-egy horror felütéssel, de minden esetben változó küldetéssel. Gyakori elemei az írásaimnak a filozófikus gondolatok istenről, létezésről, technológiáról, mágiáról, az abszurditásról szólnak. Elvetem ezek hagyományos értelmezéseit, ezért az olvasóm mindig egy kissé új szemszögből láthat rá arra, amit talán életében először tapasztal a megismerésére irányuló tudatos szándék nélkül.
Művészetem szerves része a mesterséges nyelvalkotás, melynek keretein belül több, különböző nyelvet hozok/hoztam létre. Vannak ezek között a művészetemhez kapcsolódók és akadnak azon kívül állók is. Életem egyik meghatározó mesterséges nyelvalkotása az Ínin nyelv, melyet gyakran használok olyan környezetben, ahol szükséges idegen fajok, elképzelt lények vagy fiktív népek nyelvét bemutatni. Küldetésem, ennek a nyelvnek a teljesértékű, tanulható, beszélhető szintre hozása.