Valótlan?

Reménytelen köd ereszkedett
Szemek elől mindent elfedett
S nem szólított hangosan
Valóság halvány hívó szaván

Hegyekkel körös-körül vett
Magányos helyre egyedül vetett
Védtelen gyenge halandó elme
A valótlant már látni kéne

A ködből épített fal óceán
Társaságban töltött magány
Órái köszöntik az embert
Ki testével semmire sem ment

Az ki érzi sem látja
A köd határait nem találja
Maga körül kutathat örökre,
De egy percet sem tehet ellene

Emberi tudás szörnyű átka
Valós s valótlan meglátása,
Ki mondja, mondhatja ezt,
Ez inkább csak tévúti teszt

Leírni a helynek helyét
Megismerni a szentek hegyét
S kijelenteni már láttam,
De soha meg nem találtam

Az érinthetetlen ködön túl
A létező felett az úr
Odanéz és máris eltűnt
Valóság helye hűlt