Vakon látni

Gyémántszemek merednek előre
Szinte már régi helyükről kiesve
Bámulják a csillogó kis kincseket
Kapzsiság tölti el rohadó szívüket

Kopasz fejű, alacsony, kis kövér
Ereiben olaj csöpög nem is vér
Üldögél egy zöld kupac tetején
Lelke már rég a pokol mélyén

Szemek csak dísznek vannak
Soha semmit sem láthatnak
Elfedi a világot a zöld papírköd
Birtoklója sátánnal alkut kötött

Vérző szívek tombolnak tetem felett
Öltönyös szavak siklanak téma mellett
Feketéllő vértenger szintje emelkedik
Emberhadak kevés ereje elnyomatik

Forrásból barna víz bugyog, árad
Máshol a táj sivataggá szárad
Tömegek fejében köd honol
Eszük gyengén tombol