Úttörő kívülről

Veszett kutya üvölti a holdat
Bámuló sötét, üreges faodvat
Vájó gyors, hirtelen kezeket
Kidobott csonkított embereket

Vörös hold törött fénye teríti,
Betakarja vadakat szelídíti
Ivadékokat pusztulásra ítéli
Vörös hold gyermekeit éri

Megbomlott elmék közelednek
Veszett kutya felé menetelnek
Tömött, végtelen hosszú sorokban
Kifordított fény reszket a sarokban

Verseny veszi kezdetét messze elől
Tolakodva érkezik a veszély fa felől
Sikoly hallatszik gyorsan, hangosan
Üvölt veszett kutya hamarosan

Csonkított emberhad tépi
Szétszakítja ahol csak éri
Üti tovább míg csak levegőt kap
Kegyelmet majd még beleharap