Újak hava

Mikor megérinted csontos kezét,
kérdeznéd tőle merészen, hogy hova,
persze választ nem hallanál feléd,
mert eltemet az új idők fehér hava.
Fekete köpenyéért nyúlnál messze,
de rájössz, nincs az tőled távol,
hogy az áldozatát szem elől ne vessze,
annak, neked, teste körül honol.
Összezár a fekete lepel új hó alatt,
hogy megóvjon, gondoskodjon,
ledobnád, de hiába, mert mindig marad,
elfed, takar, hogy felirat légy márványon.