Tovább

Ment a porcica az erdőben,
mely tele volt fával; kőfával.
Felkapta a szél, majd fújta,
ő lebegett, kosz szőre szállt,
mint egy folyó, beterítette a fákat.

A kőből készült fák, csak emlékek;
egykor hatalmas zöldeknek hangjai,
melyek sikoltanak a régiért, a szépért.

Most a szél fútta szálak lepik őket,
finom takaróval terítik a múltat,
a cica pedig száll, tovább fújja a szél.