Távol

Macskafüleket látok a sötétben,
isszák az éjnek könnyed dalát,
messze vannak az enyészben,
oly hangtalanok, mit szem nem lát.

A fekete fülek csak vannak,
óvatlanul figyelnek a távolban,
nem szólnak a hangnak,
csak mutatják magukban.

Az éj dala táncol nekik lágyan,
ők csak tapsolva figyelnek,
míg elbuknak előttük hányan,
de hányan és lassan elégnek.

Az éjnek sötét dala és ők.
A fekete macskafülek,
mik gondoskodók és szeretők,
közelebb így sem kerülnek.