Tavaszom

A legfélelmetesebb dolog magam vagyok,
míg a pokol a fejemben van,
mert lelekemben halvány hóvá fagyok
és a kezemben megszáradt könnycsepp van.

Mi célja az én életemnek, hová tartozom elvben?
Talán már túl sokat is éltem, hogy tartozzak valahova.
Mit mondtak az elején, mi is lesz az én szerepem?
Lassan elmúlok még a saját taknyomban fuldokolva.

Ez a világ, ahol a vállamat a felelősség rágja,
térdre kényszerít, majd megroppantja az ízületeket,
ahol a szemem között egy mozdulattal ketté vágva
érzéketlen emberré gyógyítja a felületességeimet.

Harcolnék ezzel a tátongó lyukkal a fejemben
és mondanám azt, hogy megéri küzdeni,
de a sorsom nem csak az én két kezemben,
ezt a szerencse a döntéshozók ujjaira ülteti.