Társ

Ment a porcica a fák között,
elsétált a sok növény mellett
és a magánnyal alkut kötött,
mert tőle csak ennyi tellett.

A porcicát fújta a lassú szél,
lobogott kosz szőre előre,
elé tárult a nagy erdőszél,
azt figyelve kapott erőre.

Dorombolt az útja során,
hangja lett a hű kísérője,
átlépett a hangyák során
és az alku lett a kísértője.

A porcica sétált az erdőben,
rátalált a magány a fa mögött,
megfojtotta egy kendőben,
majd dorombolt a sírja fölött.