Szúnyog

Hiába minden méreg,
Ellenem mit sem érnek,
Ehhez korábban kell felkelned,
Mert máris szívom a véred,

Kánikula van, tudom,
Itt születtem én a vízparton,
Láttam szüleim mit művelnek,
Éhségükben mit esznek,

Visszanézek a vízre,
De már éhezem a véredre,
Feléd tartok repkedve,
De te csak elküldesz legyintve,

Rászállok testedre,
De sós folyadék mos le,
Büdös, izzadt emberke,
Már közeleg a tenyere,

Finom a vére,
De ennyit nem érne,
Lesújt testemre,
És elhallgatok örökre.