Szobrok

Eső hull az égből, sötét van
Felém közeleg egy halhatatlan
Léptei súlyosan esnek a földre
Sötét éjszaka, visszhangik lépte
Nem hallja senki barma se
Hangos, hallhatatlan ereje

Az eső egyre csak hull felettem
Halk léptekkel ment mellettem
Most csak lassan, lopakodva
Az éjszaka csendjét meghagyva

Vastag ágak törnek le felette,
Világok tűnnek el mellette
Sikolyok tarkítják az eget
Nem tesz érte már eleget
Érthetetlen pusztítás övezi nevét
Alaposan megszégyenítve elejit

Ő is közeleg felém gyorsan
Ütemes zajokat ad hangosan
Természetnek kegyetlen vírusa
Embernek egyszemélyes hada

Egymással szemben óriás, törpe
Az éjszaka csöndjét meg se törve
Haladás áldozata a kultúra
Az újakat ez nem zavarja
Halhatatlan óriások közlekednek
Miért csak én látom őket?