Szél

Egy hófödte helyen élek,
hol nincs nyoma semminek.
Mint egymást metsző élek,
csak az erősebb kell az életnek.

Ahol fehér a táj őszi arca,
ott nem látni üresen bolyongót.
Senki sem gyűlik harcra,
mert önmaga élőholtja.

Ahol fényesen izzanak a telek,
ott érzem magam igazán idegennek.
Életek egyenruhában menetelnek,
se kérdések, se feltételek...

Ahol nem zavar a burkok harca.
Olyan hely talán nem is létezik.
Élet teremti, s élet alkotja,
majd lelkét elveszi és éhezik.

Ott talán a szemeim éheznek,
ahol mindenki napjait tölti.
Füleim éktelen, szomjaznak
ahol más az idejét öli

Inkább vakuljak, mintsem részt vegyek.
Ez nem az, ahol én boldogan élhetek,
hol minden nap üresek az életek,
hol a másolatok is győzelmet jelentenek.

Egy hófödte helyen élek,
ahol fehér a táj őszi arca,
ahol fényesen izzanak a telek,
ahol nem zavar a burkok harca.
Ott talán a szemeim éheznek,
de inkább vakuljak, mintsem részt vegyek.