Szárnyakkal sem...

Egy bagoly száll az égen, a csend madara,
nem szállt már régen, magával hosszú csíkot húz,
szelet vonszol magával, követi a levegő hada,
majd találkozik a fával, mi minden szelet összezúz.

A bagoly repül tovább, száll a koromszínű égen,
nem megy még alább és nem száll még feljebb,
csak szeli az eget, hogy a csend a nyomában égjen,
sosem ért egyet, nem zuhan többé ennél lejjebb.

Halad előre a madár, még vissza-vissza pillantva,
zaj is követhetné akár, de ő itt még árnyék marad,
nem követi éljenzés, nincs hangja, látványa, se illata,
nem követi jelzés, csendben csak előre halad.