Sikíts

Csendben hallgatok, köröttem zajok,
ordibáló hétköznapi szürkeségek,
tengernyi üres beszédek és hangok,
míg magamban lassan megégek.

Lefogott szájjal lélegzem bennetek,
míg húsomon éltek, s hidegen hagytok,
valamit mégis csak kell enentek,
hagyom, hogy tiltakozva zabáljatok.

Kimondatlan mondások, mit okoztok,
halálba kergetettek néma sikolyai,
szenvedő lelkek, mit magatokkal hoztok,
befejezni sosem volt már korai.

Békétlenség istenei vezérletével,
fodros ruhába öltöztetitek őt,
majd szertartásotok végeztével
megszabadítjátok a vezeklőt!