Rajzolnék :|

Mikor jár a fejedben a vonat,
mégis arra ébredsz, hogy kék az ég
és kémény szmogot nem vontat,
akkor az agyad mezeje teljesen felég.

Hol kell keresni a művészt, mikor kellene?
Ott bújik, ahol én vagyok, ahol mi vagyunk?
Ki alkotó, ki nem, az ilyen csak vedlene,
mert szűk a bőre, a bőrünk, az agyunk.

A mező ég, perzsel, míg a vonat áll,
majd vízbe lesz mártva, ha robog,
ha terhét cipeli a széles, lusta váll,
mert nekem, neki, szmog szíve dobog.

Nem áll és nem vár, csak fagy,
akár egy program a számítógépen,
mikor megáll az alkotó agy,
az...
Ilyen igazából nincsen.

Csak hideg önmarcangolás,
tétlen toporgás,
fagy.