Pszichopata

Egy nő, egy férfi, egy nő, vagy férfi?
Talán mégis csak egy nő.
Melyiket lesz jó legközelebb ölni?
Amelyik hozzám elöbb jő.
Igen, őt fogom először felboncolni.
Már veszem is a késemet elő.
Egy nő vagy egy férfi, vagy ezt most érti?
Már látom, ahogy csupasz a csontvelő.
A húsa szabdalásomat kéri.
Megvan bennem a kellő erő,
mi az édes, éles csonttöréseit méri.
Könnyítek rajta, nehéz ez a kő.

Talán nő, igen, nő most ez kell,
pengéim közé két szép mell.
Vágni, szeletelni, boncolni,
ereit hosszasan kitépni.
Kell, kell, kell, kell a sikolya,
hogy könyörgését a falnak mondja.
Megerőszakolom, aztán felvágom.
Jó lesz, igen, felboncolom.

Szakad a hús.
Tompa a pengém.
Meg kellene éleznem.
Érzem a sikolyát.
Kényeztet.
Istenem, milyen kellemes is lesz!