Vers
Pokol
Vértől csöpög keze
Ki jött szembe megölte
Jelképe félbe törött karja
Szörnyeteg ostoba hangja
Lángba borult vörös ég
Most fekete lángokkal ég
Alatta álló torz kis lélek
Környezetében nem élnek
Hangosan ordít ki bírja
Elnyomja a szörnyeteg súlya
Rezgő föld omladozik föl
Ki az ég alatt áll megfől
Alatta óriási tér emelkedik
Szobrok vére tőle hullik
Darabok röpködnek az égen
Majd vesznek el a tűzben
Kietlen fehér világ nyílik
A porladó táj fogyatkozik
Új sivár hely jött létre,
De ennek már semmi értelme