Panasz

Érdekel is engem a nyulak vére,
csak ne szennyezné kezem végre!
Ne ordítana fejemben szobor,
ne töltene tele fémes bor.

Acélnak íze hiányzik számból,
helyette csak rozsdás vas honol,
foglalja helyét az előre útnak,
míg előttem mindenhol utak...

Fogom, el nem eresztem,
de kevés a mostani énem,
harmatként lélegzik két lépést,
majd feltesz egy jó kérdést.

Kíváncsiság támadja az idő falait,
ennyivel nem fogja ki a tengerek halait,
csak folyhat erősen, csodára várva,
a fal nem rogy savas esőben ázva.