Ölelő karok

Elutazott az árnyék a tengerpartra,
ott nyaral, sütteti a hasát, fekszik,
álmodni akar, mikor szemét lehunyja,
de álom nem jön el hozzá, hiszen ő

Elutazott az árnyék a tengerpartra,
ott nyaral, sütteti a hasát, fekszik,
álmodni akar, mikor szemét lehunyja,
de álom nem jön el hozzá, mert ő

Elutazott az árny a tengerpartra,
ott nyaral, sütteti hasát, fekszik,
álmodni akar, szemét lehunyja,
de álom az nem jön a szemére, mert

Elutazott az árnyék a tengerpartra,
ott nyaral, ott sütteti hasát, elfekszik,
álmodna, de mikor szemét lecsukja,
álom nem jön el hozzá, mert fél

Elutazott az árny a tengerpartra,
ott nyaral, sütteti magát, kifekszik,
álmodna, ha tudna, szemét hiába csukja,
mert fél az álom tőle, s előre köszön

Elutazott az árnyék a tengerpartra,
ott akar nyaralni, süttetni magát, feküdni,
álmodna, de nem lehet, szemét nem csukja,
mert az álom fél tőle, s előre köszön

Elutazott az árny, nyaralni, feküdni,
álmodna egy szép álmot, ha tudna,
de az álom fél tőle, szinte retteg,
előre köszön, hátha nem veszi észre

Elutazott az árny nyaralni, feküdni,
a tengerparton álmodna, ha tudna,
de az álom fél tőle, szinte retteg,
előre köszön, hátha nem veszi észre

Elutazott az árny nyaralni, álmodni,
de nem tud, mert az álom fél tőle,
retteg, ezért előre köszön neki,
hátha nem veszi észre, és hordja le

Elutazott az árny álmodni, de nem tud,
az álom fél tőle, ezért előre köszön neki,
hátha nem veszi észre, és hordja le
némaságért a tiszteletben, télen.

A tenger befagyott alatta, a parton,
és mindenhol máshol ő áll éberen,
azt a telet hozza, amit álom alkot,
elhordta már a szél a pihenését.

Elment az árny álmodni, de tél lett,
befagyasztotta a partot, a tengert,
elhordta már a szél a pihenését.
Éberen állt az álom mellett.

Éberen állt az álom mellett.

Éberen állt az álom mellett.

Éberen állt az álom mellett,
Arra ránézve száraz szemébe,
és egész lényébe könny ült,
mert megfagyott, majd összetört,
mint minden már körülötte.