Nem elég...

Annak a hiánya, mely a megfelelő inger,
ebben a hatalmas tengerben patak,
ahogy máshol is, ez a húzott henger;
a töltény ruhája, szóval tik... tak...

Mikor lett eldöntve, hogy ez erő,
nem pedig lagymatag semmi,
hogy a forrásban lévő vizet evő,
az, szeretne komolyan menni?

Azt hallottam a szék üres,
de azon ül folyton mindenki,
mint valami kibaszott deres,
úgy nem szállnak innen ki.

A levezetés teljes hiánya a gáz,
ami kiömlik a csövön hátul,
ha az lyukas, cseppfolyós máz,
de nem az, így az csak hárul,
mégpedig annak része ez,
aki a fejét hajtottakért ordít;
testén az egyen szürke mez,
de belül bizony hátat fordít.

Nincs megfelelő szó, vagy hang,
ez forró, és veszélyes marad,
hiszen erre való az a rang,
mely néha fel-fel fakad.

Miről is szól ez a történet?
Egy hangról, mely nem elég,
mely soha sem történhet,
mely az időben mindig elég.

Igen, ez a keresett hangulat,
melyet soha nem talál senki,
a zenész hiába hangolhat,
ez nem sikerült soha neki.