Ne nézz hátra

Örökké darabokra tépve heverni,
a süllyedő mocsár mélyén aludni
vagy csak látni a száguldó világot,
ahogy eldob egy száraz virágot
s belerúg mielőtt erősen rátapos
látni szörnyű, de ez nem fontos.
Soha, senkinek sem fontos
csak annak, aki átéli, pont most.

Soha senki nem látja, hiába,
hiába van a szeme előtt himbálva
egy drótkötélen, mi egy pillantást,
egyetlen figyelő szempárt, nem mást
kíván az embertől, hogy meglássa,
amit a többiek nem, és mondhassa,
hogy örül annak, ahol most van,
mert szerencséje van.