Napsugaramnak

Eső zárja szemem mikor rád gondolok,
hogy vágyom finom bőröd érinteni.
Szemem előtt pörögnek a szép dolgok,
nem akarom kezednek szorítását enyhíteni.

Csepp hullik a párnámra mikor kelek,
és nem múlik szívemen a szorítás,
de ne is tűnjön, még többet kérek,
mert ez őszintén jön, mint a kiáltás.

Ha rád gondolok felforr a testem,
csak egyetlen dolgot kérek,
hadd hallja éneked fülem,
hogy mondhassam, szeretlek!