Művészet

Menekülés a mindennapok elől
Kegyetlen, durva dolgok elől
Elmélyedni végtelen képzeletünkbe
Sokkal jobb ismerjük be
Saját magam által alkotott világ
Nem olyan, mint a valós pusztaság
Nincsenek benne gyárak, kémények
Nem szennyezi semmi a légteret
Nem kell naponta hiába dolgozni
Vagy felesleges adókat fizetni
Csak ránézek a falon egy képre
Vagy belenézek a tükörbe
Én nem csak azt akarom látni,
Amit más akart ezzel mondani
Megmozgatom a fantáziámat
Működésbe hozom agyamat,
Hogy küzdhessek igaz birodalmakért
Megküzdhessek kisasszonyok szívéért
Vagy egyszerűen ne lássam a valóst
Lepellel takarjam le a szemem most
Inkább nézek mélyen magamba
Elzárkózva egy gyönyörű fantáziába
Mint éljem a valóságot naponta
S fejemet verjem a plafonba
Egy kép mi csak a valóst mutatja
Mégis az én világomat mutatja
Nincs benne semmi különleges
Csak szimplán gyönyörűséges
Reménytelen bukott vagyok
Naphosszat csak álmodozok
De ilyen ember mindig kell,
A világ tele van ilyenekkel
Mi hozzuk a fantáziát a világnak
Megörökítjük a furcsa dolgokat
Megnézi s mondja rá "de jó"
Majd tovább megy, mert ő rajongó
Csak az látja helyesen más művét
Ki alkotja a saját művét
Mert ilyen furcsa fajzatok
Az elfajult emberi világok
Csak a művész látja jól művét
Létezésének fura értelmét
Ő ez ellen semmit sem tehet
Mert a művészet
Menekülés a mindennapok elől
Kegyetlen, durva dolgok elől.