Munkásember

Huzamosan húzza, vonja
az igát feszíti magán,
teste már fáj, de még tolja,
az évek láthatók karján.

Csak ide és oda, folyamatosan
nem áll meg, nem állhat meg,
csak a feladatot teljesíti gyorsan,
így soha sem hallhat még meg.

Jobb és bal egymás után,
ide majd oda vonszolódni,
nem is fogja fel talán,
de hagyta magát elkallódni.