Mindenki

Hidegen húsba ékelődő, kellemetlen érzet,
a testben ölelkező, szürke démon dala,
mind kékre fest belül, ez a szomorú helyzet,
hisz előttem lustán elül az átlagosság fala.

Ólomozott szemmel, csontvékony kézzel,
vízzel telített fejjel, megalvadt vérrel ülve,
mindig árral haladok, de küzdök ezzel,
karjaim tompa kardok, lelkemet ütve.