Mikor alszol igazán?

Vonat alatt fekve hallom a sikítást
a fejemben, de fekszem tovább
egy helyben visszatartva a sírást,
ha rám jön, ölöm a gondolatot tovább
a végtelennek szeretett éjszakába,
hogy tűnjön el szemeim elől lassan
s hagyjon békén sötét homályba
mélyedni testem sikolyát hangosan.

Buborékok hagyják el otthonukat
lassú tompa hangot adva kívül
a vörös víz tetején magukat
mutatva annak, ki kád szélén ül
s nézi béna ragaszkodót eleven
tömegért kapaszkodni buborékba
miközben emésztődik rossz elven
légmentes testben lassan aludva.