Még csak múltam volt

Az emberben gondolatok gyötrődnek,
mint ezernyi mozgó elektronikus féreg,
törik a tudatát, míg még őrlődnek,
morzsolódnak, mint korhadó fán a kéreg.

Élősködők telepszenek meg,
kérnek, adnak, de sosem...
Sosem válik belőlük heg.
Vagy léteznek, vagy sem.

Átutazó vendég mind,
pusztító rombolók,
mert meghalnak kint.
Sokan kóborlok.

Bennem százak és ezrek, mik ölnek,
bontják belsőm, torzítják világom,
míg nem leszek más, mint törek,
mert nem hallom saját hangom.

Elvárt elvárást teljesíteni tudó, teljesítő vagyok,
mások igája az én terhem, míg vállam bírja
az emberek súlyát, ahogy egyre csak halok,
ahogy azt a nagy könyv önkényben írja.