Másodpercnyi gondolat

Egy ember ébred a könyv lapján
Elaludva unalmas tananyagán,
Életről szóló ócska horrorján,
Unalmas, rongy valóságán.

Vajon igaz-e mit a szemek látnak?
Hihet-e áttetsző látszatnak?
A szék, szék-e ha üresen áll,
S nyugszik az idő régi porán?
Ki mondta meg mit lásson az ember,
Ha rákérdezni álmaiban sem mer?
Mit is lásson ha nem látja,
A szilárdat nem találja?

Mi jut az agyba szavak hallatán:
Jár-e vonat az élet alagútján?
Ki gondol kire s mire, melyikre,
Ha gondolatait magába temetve
Éli minden szürke napját,
Bele sem gondolva hogy látja magát.
Mélyre temetve ön igazság szikráját,
Elnyomva kételkedő harag hangját.

Ébredés egyetlen másodperce
Kínozza meg álmatlansággal este,
Igaz vagy valótlan-e teste,
S látni, kételkedni mer-e?