Mai világ

Kilométereket gyalogolok, meg sem állva,
azt látom, mit hallok, azt érzem, mi a való
és kiábrándulva fordulok vissza-vissza,
hátha nem fuldoklok, nincs szívemben karó.

Törött kezek és ledöntött szobrok vöröslenek,
elvesznek, mert el kell bukniuk, mindnek,
egytől egyig, csak ne látnám, ahogy elevenek,
ahogy vergődnek, ahogy ignorálnak minket.

Látva ezt, a szívem már nem szakad meg,
jelmezt, álarcot öltök magamra és futok,
menekülök, mert újak keletkeznek.
Megkerülök mindent, mert már unok.

Unok önmagukból kifordultakat nézni,
vagy éppen új értékekért hiába éhezni.
Csak váltogatják a régit az ősivel,
pedig ma már rég haladni kell.