Lusta dolog

Lélekbe hatoló száraz fájdalom
Szilánkosra törte gyenge alkarom,
Gyöngén takar az élet nehéz súlya
Arcomra ült lelkem összes búja

Nehezen viselhető erősen nyom,
Mint természetet fojtó futó gyom
Élősködik testem minden porcikája felett,
Ez működik bennem szorgalom helyett

Vízben lassan, tehetetlen vergődök
Mellettem magas falú ódon erődök
Töltik be a sötétedő tájat
Erdők lombjai hagyják el a fákat

Lassan fúl a vergődő alak
Égbolton zárva a nyitott ablak,
Amin keresztül menekülhetne
Maga elől a tehetetlenje