Yuu Solk
/
|
/
← Vers
Vers

Kitörés

Szétszaggatott régi kép
Fekszik a padlón, mindenképp
Felakasztott álmok lógnak rajta
Kaszás alak feje le van hajtva

Démonok örömteli tánca lengi körbe,
Mélyen ránézve el van tördelve
Saját bőrét tépő korcs fajzatot
Ábrázol, ki jégen meztelenül se fázott

Más okozza a remegést mi kínozza
Nevében az érzelmek súlyát hordozza
Rángatja a torz korcsot ide-oda
Feszíti széjel testét naponta

Démonok tánca is megáll akkor,
Mikor elszabadul a rettegett pokol
Dühe sajátja a képet, szaggatja
Tépdesi aprócska darabokra

Kaszás alak fejét szegezi az égnek
Démontalp alatt a porszemek is égnek
De a dühhöz képest semmiségek ők
Ideges pokolhoz képest elenyészők

Koponyát kettéhasító hájdalom
Hatol keresztül a démon hadakon
Erősen rengeti a padlót maga alatt
A képből már csak szakadt roncs maradt

Akasztott álmok függnek a csonkokon
Törés repedés keletkezik a csontokon
Rühes korcs fajzat teste darabokban
Hever a vérző démonok markaiban

Kaszás alak csont fejét fogja
Rühes korcs a démonokat tapossa
Letépett bőrrel, vérző testel
Ordít nagy világba pokoli hévvel

Elméje darabokra bomlik széjjel
Darabolt emlékek verik hátba székkel
Álmok szakadnak le a helyükről
Démonok esze szakad ki a fejükből

Hajszálakon függő reménytelenség
Képen szerplő sötét esélytelenség
Szétszaggatott, rongyá vált felület
Magát tépett korcsfajzat megpihenhet

Haldokló pokol fejében csend honol
Démonok testében fájdalom tombol
Kaszás alak szemét tágra nyitva
Korcs fajzat bukását látja