Kiszáradt tenger

Halott tájon a föld száraz,
a lábam poron jár magasan,
utam itt nulla felé ágaz,
a csend felkiált hangosan.

Halk napsütés festi a tájat,
narancsban úszik minden,
a lábak nyoma hosszú vájat,
mit vándorok léptek idelenn.

Magukba mélyedve menetelnek,
vörös fejű fehér csuhások,
tekinteteket a mélybe emelnek,
miért gyorsan gödröt ások.

Hosszú árny vetül mögém,
míg ásom lefelé levert tekintetem,
meleg szellő lendül felém,
majd magamat a lyukba löketem.

Vörös arcú széles vigyor köszön,
utamra bocsájt kitartott karja,
a képemen kiül a megvető közöny,
magam vagyok magam démona.