Kimondhatatlan

A szél szárnyán száll,
a lebegés szélén áll,
úgy halad az üvöltés,
hol a szenny ürítés,
mert maga nevezhető
annak, mi evezhető,
hisz folyó módjára
tekint, mint hódjára
a gát, egyenesen oda,
mert ő ennek az oka,
ki fenn van és ott él,
mint penge szélén él,
úgy létezik a szívében,
lelkében és testében,
a lényeg, mit ölel,
a boldogság mit ő lel,
a Nap fenn magasan,
az üvöltés hangosan,
sőt, némán, úgy áll,
ahogy a hangja száll.