Két kar, egy esély

Szakadék szélén bámulva tátong
a lyukba öntött testrészek halmaza,
kemény váza olvadó fala üresen kong,
ma nagy léptekkel, két kézzel mész haza.

Volt, van, de már nem lesz soha
vagy nem látod sűrűn magad mögött
elterpeszkedő sivár műved fehér oldala
mentén kis lépéssel haladsz, karod eltörött.

Vágányok sora ütközik lágyan el tőled
mára nem maradt semmi haszna
visszanézni vagy levenni ólom cipődet,
mert karok nélkül már sosem térsz haza.