Ismerhetetlen

Vad, állatok vérétől vörös ég
Szülöttjének teste sötéten ég
Ereszkedik alá e földi lét
Értelmét veszti, ennek ára hét

Hét, a szám mit kísér az ember
Ennek okáról kérdezni nem mer
Vég előtt öt szállta meg a helyet
Bukásra csábítva a túlélés helyett

De még ők és félve rettegtek
Mikor angyalok az égből érkeztek
Ezzel számuk hatra nőtt akkor
Hetedik nem fél ettől a hattól

Vérzők sikolya kíséri multját
Széthúzott embertömeg mutatja útját
Fáknak vére hullik ha ránéz
Emberi elmével felfogni nehéz

Nehéz, torz lelkek, kínjuk néma
Elmélyük tiszta marad, néha
Töröttszárnyú angyalok vérző keze
Is remegni kezd ha találkozik vele

Kit nem hívunk istennek, se másnak
Nem ő pusztítónk ne hívjuk sátánnak
Egyszerűen az ő neve az ismeretlen
Ellene mindenki tehetetlen

Elborzadt tömör emberek hada
Kóvájog s már soha sem talál haza
Vad sikolyok közepette egy van
Kinek teste s lelke arany

Bukásra ítéltetett ő is hiába
Született erősként a világba
Ismeretlen sötét borítja a vérzőt
Vörös ég borítja a fekete mezőt

Angyali kegyetlen érintés már sehol
Túlélők elméjében üresség honol
Szobrok veszítik el a csatát sorban
Fekszenek tehetetlen a porban

Acél vér folyik a testükből
Nem sarjad élet tetemükből
Levágott fejek díszítik már az utat
Túlélők kicsiny hangja túlélőt kutat

Ki keres már nem talál itt semmit
Csak pusztulást, szemvedést, ennyit
Maguk után hagyott belsőséget
Megtestesült tehetetlenséget

Ismeretlen semmilyen szaga borítja,
Fedi be a tájat és azt mutatja,
Itt a vége, fénynek s sötétnek
Bűnös halálnak s dicső életnek