Hívatlan lakó

Éhező állat testében éhség,
A kietlen, üres, téli térség
Sarkában szégyen mögé
Megdermedt szilárd kővé
Bújó álnok test ritka fattya,
Kit kidobott szerető atyja.

Vas vállal tör utat magában
Hátrafelé haladva magányban
S irtva ott hol ritka kincs,
Öröme pedig soha sincs,
A vas keresztre feszített düht
Mi vasporcelán vázába került.

Hollószárnyú angyali érzet
Mit halálakor születésnek érzett
S küzdött vele, hogy ne...
Szülessen meg magában, de,
Megszülte halálát magában
Vívódva, sodródva amorf árban.