Hiányzol 2

Volt, hol lesz, eső esik le
ferde égen fekete fellegből,
mint lusta s érzelmekkel tele
nyöszörgök ki a ketrecből.

Képzelt tüzek ostromolnak,
pedig esik, ha karjaim nyújtom
egyszerre égnek s áznak,
fázom, így magam fel nem gyújtom.

Tavaszból fordul meg télbe,
az idő könyörtelen halad vissza
s ezzel kényszerít térdre,
de e föld ezt is fogadja s beissza.

Messzebb vagy, mint Föld a Holdtól,
nem látlak s nem hallak már ott
a lelki temető szele megfogott,
kérlek, ments meg újra a hótól!