Harag

Torz teremtmény tolla
Véresre van csiszolva
Kínjában sikoltó akarat
Nem ismeri fel a hangokat

Nem kérhet áldást se átkot
Puszta létezésre látott
Jobb napok eltemetett sírjában
Is szebbet mint ott abban

Nem érthető gyötrelem
Terhét viselő terem,
Terem mely nehéz szürke
Köddel s tompa fénnyel tele

E teremtmény kegyetlen kínozza
A tehetetlen agy csak hordozza
Pusztító élősködő férget
Mely belülről testet éget

Felemészti saját magát
S közben tartja markát,
Röhög tette rettenetes súlyán
Miközben boncolást végez magán

A külvilág szülöttjének
Tűnik ő mindenkinek,
De igazi valója nem ott van
Gyökere van gyenge akaratban

Emésztő s pusztító,
Torz s nagyon halandó,
De egyben teremtő,
Művészeti eredő