Haldokló lélek

Tenger mélyén egyedül úszó
Magányos sziget partján álló
Bámul előre üveg szemeivel
Soha sem változtat tetteivel

Magánnyal teli szürke folyadék
Testében mélységes szakadék
Párolgó kis, szürke jégdarab
Keserű börtönébe zárt a rab

Mennyei ének száll a levegőben
Kegyetlen angyali érintés kőben
Megfagyott, kék lángok kínozzák
Füstfelhők lassan fojtogatják

Pamutsziklába vésett akarat
Takarja el az érzékeny szavakat
Kilátásokat mellőző tőle függő élet
Gazdája már rossz utakra tévedt

Lapokra írt magányos, nagy betűk
Létezésre a hely már nagyon szűk
Előre bámul üveges szemekkel
Vastagon kínnal testét fedték el