Főszereplő

Ha kinézek mindig őt látom
Folyamatosan bámulom,
De nem vesz észre,
Mert bele van mélyedve
Látja, olvassa a betűket
És nem veszi észre a senkiket
Én már nem hibáztatom,
Ilyen lett a társadalom
Túl idős vagyok ehhez
Erőm sincs már ehhez
Megmutatni itt vagyok
Megmutatni ki vagyok
Életem percei még peregnek
A társaim még hősködnek
Én bezzeg csak bámulom
Mindig őt bámulom
Őt ki most látja életemet
Őt ki most tartja a könyvet
Régen én is olvastam könyveket
Mára már meg is untam őket
Molyrágta, régi könyveket
Ősrégi hosszú kötelezőket
Unalmas, hősies szereplőket,
Kevésbé unalmas történeteket
Rajta sem csodálkozom
Egyre csak bámulom
Nem vesz észre,
De miért is kellene?
Unalmas a történetem
Kötelező lett a könyvem
Kényszerből olvassa életem
Én már nem reménykedem