Félek a sötétben

Gömbként felfogott világ képe
Foszlik szerteszéjel e fejbe
Vésett szavak közt megbúvó
Lustaságban mely folytogató

Saját elméjével bánik,
De kívülről nem látszik
Kísérletezése lelkében
Megmarad ugyanúgy, testében

Halk nesz lassan hallatszik
Ettől szív a helyéről kiugrik,
Dobja a vért a vak szemekbe
Sikító félelem költözik lélekbe

Folyik a vér karba, lábba,
Fejbe, de semmit se látva
Hiába nyitja a gömböket tágra
Ellenségét mögötte sem látja

Éj veszi körbe és körbe
Táncol egy vonal mentén görbe
Ésszel fel nem fogható árny
Támadja lélekbe vésett hiány

Gyors kapkodás fény felé
Csapkodó tagokkal előre
Hajolva taposni a kapcsolóra,
Már tovább lát, mint saját orra

Dobbanó szív s sebzett elme
Könnyebbült sóhaja következne
Nemlátott árny látványán
Ha nem látná saját magán

Láthatatlan szörny búvik
Sarokban, pedig nagyban ő bújik
El magától megíjedve, reszketve
Fél s remeg saját magától keze