Fantázia

Torz lények égetik el kezeiket
Tűzbe zárva régi emlékeiket,
Vadul rázkódó fekszik hóban
Bűnös szívében karó van

Hófehérre égett fák szaga
Érzéketlen holtak hangja
Szobrok arca nehezen folyik
Világnak vége folytatódik

Négy lovagló angyali sötét alak
Csukjával fejükben haladnak
Újra és újra történik szüntelen
Ezen hely mindig menthetetlen

Óriás emelkedik a rohadt földből
Folyamot áraszt tűzből s kőből
Szentségtelen szentek övezik
Gyermeküket még megmentik

Ember arca gyorsan folyik
Bűnösöket egyre csak ölik
Sötét áldozatok nehéz árán
Veszik meg világukat drágán