Erőtlen s gyenge

Teteje, ha létezett is,
mégis, milyen messzire került?
Oda érek? Vagy csak kis,
kis távolságra merült.

Magasban, ha szép is a kilátás,
innét mi látszik belőle?
Még kő sem esik fejre, mert hálás,
ottléte, ezt követeli tőle.

Vágyik oda minden ember,
talán szebb az, jobb,
de kételyt csak tagadni mer.
Gyarló, mert minden, magánál nagyobb.

Csak, mint langyos, állóvíz
hasít a sziklák közt,
útja szinte visszafele visz,
mert minden héten fáradni öt.

Napok tűnnek a szürke szélben,
de láthatatlan uralja a világot,
mint fadarab késélben,
tagadja az uraságot.

Látja a sötétszürke fákat,
mégsem néz szemükbe.
Nem mondja, hogy bocsánat,
inkább bámul tova a semmibe.