Emlékek egy nem létezőről

Vas levelek hullnak le az égből,
magasról alászállnak és esnek
egészen a sírig teljes erőből,
aztán testükig elvesznek.

Elveszett levelek mély bánatai
rozsdában kelnek fel egykor
s lélegeznek mélyeket morzsái,
elesnek, hogy jöhessen az új kor.

Az új kor márványt állít sorokba,
hoznak ezzel bálványt halomra
és sírnak, hajtják fejük a homokba,
majd látják, ők is hullnak majd a porba.