eMBER 7

Vakard a sebre folyt véredet, te állat!
Áss a gyémánt gömbben egyre lejjebb!
Vond a vállad senki, akár testvéred is állhat
előtted könyörögve, de te emeld fejed feljebb!

Mutass magad mögé, hol kezdted, mikor?
Hova dobtad először a lelked, esztelen
pazarlás előtt, volt egyáltalán olyan kor,
miben nem vájtad ki szemét könnyeden?

Papírért olvad a környezet hamuvá lassan,
de ez nem lep meg téged soha sem,
mert nem érdekel mit lélegzel, milyen gyorsan
csak ebből áron túl is élvezeted lehessen.

Vadul vérben vergődve kap el a roham,
ha nem teljesül vágyad, nem tétovázol,
nem húzod az időd, megtalálod hogyan,
aztán pusztításban hátrafelé távozol.