eMBER 13

A neved megszólalásban teljesedik ki,
mikor használod a szavak erejét,
mikor mások vörös vérét kezdik el inni,
mikor árnyak fedik el fejed tetejét.

Nem hallasz, nem látsz, neved a gúny,
csak megszabadulsz mindentől,
mi nem tetszik neked ugyanúgy
és odáig nevetsz valahonnét innentől.

Vered a fejed a múltba, mert te vagy,
te, kinek neve emlékezés a jövőbe,
ezért sem haladsz, a hangod nem hagy,
a süketeknek van csak jövője.

Szobrok vesznek körbe és véres falak,
te mégis fegyvert kovácsolsz magadnak,
mert úgy gondolod, hogy ők nem hallnak,
de tévedsz, ezért engedsz a haragnak.

Most vagy a szobrok elődje, nem holnap,
mert később már csak a hiánya marad ennek
és azt fogod kérdezni, hogy "hol van a nap?",
a nap melyen a tiéd és mások jövői el-elmennek.