eMBER 12

Bőr páncélt viselek, azon hordom az orrom,
a nappal együtt kelek, mert én vagyok én,
a megszületett istenség, így végzem a dolgom,
nevem a meredekség, ülök a romlás kezén.

Csak bámulom a fákat, szárazra nézem őket,
nem látok egyetlen ágat, fehérre festem,
hisz levele sincs, nem tölti be a mezőket,
nem kis kincs, bennük mindig hasra estem.

Mondanék szépet, szólnék ékeset,
de őszintéket, hosszú megbánásokat
vagy haszontalan, csökevény képeket,
de hallatlan, hogy használom az ásókat.