eMBER 10

Hosszan fúj a szél a kietlen síkon,
húzza magával a porszemeket,
mint kifeszített ideg az íjon,
úgy löki magasba a kezeket.

Gyors ütemben növekvő áramlat,
veti meg lábát egymás után a parton,
mert a homok szereti a hatalmat,
imádja, ha arcát éri a pofon.

Telített szándék ordítódik el,
mi változást kíván, váltást,
a homok hangosan hördül fel:
adjatok valami mást!

Hitvány sikolyok zúgnak mindenfelé,
hirdetik az ölebek szentségét,
de nem járulnak szívesen "ő" elé,
aljas férgek, kik féltik házuk épségét.

Majd jön a vándor messziről,
kinek érkezte már régen biztos,
mond valamit valamiről,
mi majd sosem lesz fontos.

Az idegen elvonultával a por leül,
visszatér helyére kényelmesen,
mint sok süketen meredező fül,
magukban fürdenek kellemesen.