Yuu Solk
/
|
/
← Vers
Vers

eMBER 1

Ki az, mi az, mit annak hívhatsz?
Magadban legfeljebb tüzet szíthatsz
Azt mondod magadról te vagy az
De ne mondd, mert nem vagy az
Ülsz itt az ócska trónodon felül
Nem érsz semmit a technika nélkül
Szerinted pont ez tesz naggyá
Pedig ettől lettél ostobává

Kényelemes kis zugot csinálsz magadnak
Miért természetes, hogy ilyenek vannak?
Érzed a súlyát annak, mit teszel,
Mit művelsz a sebezhető természettel?
Felülről bámulsz az állatokra
Pedig pont te vagy a legalja
Szerinted pont ez tesz naggyá
Pedig ettől lettél ostobává

Elfelejtetted származásod
Már megveted a régi honod
Tönkreteszed nagy bátran
Mert hatalmad "korlátlan"
Te vagy az, ki itt nagyon gyarló
Annyit sem érsz, mint földeken a tarló
Szerinted pont ez tesz naggyá
Pedig ettől lettél ostobává

Azt nagyon bátran magadról elhiszed,
Hogy a keresztet a válladon te viszed
Kudarcaid sokasága ellenére
Te vagy e föld jogos vezére
Te vagy ki istennek hívatod magad
Közben egy marék földet sem ér a szavad
Szerinted pont ez tesz naggyá
Pedig ettől lettél ostobává

Ki az, mi az, kit annak hívhatsz?
Magadban legfeljebb tüzet szíthatsz,
Hogy elérd egyszer azt a szintet
Melyet áhítva még csak nézheted
Vágyj rá bátran, merészen,
De mondd azt, a nevem Isten
Szerinted ez tesz majd naggyá?
Pedig pont ettől lettél ilyen ostobává